Bölcsők (teknő-, talpas zárt deszkafalú, v. rácsozott, állványos)

Orendt Mihály Bihar-kutató

Korábban úgy tartották, hogy a bölcsőben történő ringatás a gyermeket elbutítja. Ma ez mosolyt csalhat az arcunkra, hisz tudjuk, hogy a gyermek nem butul el attól, hogy ringató mozdulatnak tesszük ki őt, inkább csak megnyugszik, elálmosodik, vagy akár el is alszik tőle. Természetesen ne rázzuk erősen a lurkót, mert azzal az ellenkező hatást válthatjuk ki belőle.

Következzen most egy kis bölcsőtörténet.

TEKNŐBÖLCSŐK

Őseink hagyományából tudjuk, hogy az egy darab fából kivájt "teknő" szóval jelölt bölcső (teknő: ótörök eredet) már a 9-10. században a magyarok Kárpát-medencébe történő érkezésükkor is ismert volt. Ugyanakkor a későbbi "bölcső" szavunk is török eredetre utal (besik).

 Oldalaiból a pólyát leszorító szalag rögzítésére szolgáló fapeckek állnak ki (talpas).

Hazánkban már 1776-ból vannak adatok a bölcső elődjéről az úgynevezett "ringő"-ről, ami egy egyszerű teknőbölcső volt. Hasonlót persze majd később a 19. század végén a 20. század elején is lehet találni, akár módosabb házaknál is előfordul, a század végén azonban már csak néhány sokgyermekes, szegény családban használatos. Az állványos bölcsők, amelyeket fatalpakba csapolt pillérekre akasztottak, még a 20. század végén is igencsak ritkák a paraszti háztartásokban.

Hogy mi is ez a teknőbölcső?

Az Ipoly mellékéről e képen számolnak be róla: „A teknőbe szalmát tettek, azt fedték egy nagy pelenkával, úgy került bele a végigfáslizott csecsemő, s egy kisdunnával betakarták. Ha útban volt az apróság, teknőstül betolták az ágy alá, vagy feltették az ágy végébe.”

Szegény gyerek! Mondanánk.

TALPAS BÖLCSŐK

1. Zárt deszkafalú talpas bölcső. 

Jellegzetességük az alacsonyabb állás, ferde lábuk, a sarokpillérek duplázott, gömbszerű faragása, szélesen kinyúló ívelt talpuk. Talpkiképzése középen hullámívesen faragott, végei visszahajlóak. Olykor a sarokpillérek tetejére egy-egy felálló gombot faragnak vagy esztergálnak. Az erre kötött zsineggel ringatták a gyermeket. A bepólyált kisdedeket a bölcső oldalába fűzött pólyakötő szalag védte a kieséstől.

Virágozott talpas bölcső.

2. Rácsozott oldalú talpas bölcső.

A puhafából készült bölcsők talpvégeit és végoldalainak tetőszélét barokkosan, hullámosan fűrészelték vagy faragták ki és dupla magyar bajuszos díszítéssel látták el. Felül, a rövidebb oldalakon egy-egy fogó lyuk található. A szegény családoknál, illetve ahol sok gyermek volt, nem vesződtek a bölcsők festésével, hanem a maga színében használták azokat.

ÁLLVÁNYOS BÖLCSŐK

Magyarországon ennek a típusnak az elterjedése jóval szerényebb és szórványosabb, mint a talpas bölcsőé. Az állványra felfüggesztett bölcső Európa szerte udvari, nagypolgári, polgári eredetű (14-15. század), s viszonylag későn jelenik meg a paraszti háztartásokban. Ez a típus, szilárdan van megépítve, a földön két fordított „T" alakú lábon áll, melyeket egy vagy két hosszanti merevítő léc köt össze. Az állványra felfüggesztett bölcsők szerkezete, alaki, formai kiképzése különböző lehet.

Az állványos bölcső (a leakasztható ládika miatt) mobilizálható volt, így hamar elterjedt. Az egyre nagyobb teret hódító földművelés intenzívebbé válása, és a szoptatós asszonyok mezei munkába való bekapcsolása szükségessé tette ennek a bölcsőtípusnak a szélesebb körben történő elterjedését. Egy-egy bölcső több generációt, sőt több családot is kiszolgált.

Amikor éppen csecsemő született a háznál, egy-két évre előkerült a rokonságtól, a padlásról vagy a kamrából. Használat után pedig ismét kikerült a szobából, vissza oda ahonnan érkezett.

Mivel a bölcső nem tartozott a lakás bútorai közé, nem volt állandó helye a szobában. Éjszakánként általában az anya ágya mellé állították, az ágytól elérhető közelségbe, hogy azonnal a gyermek segítségére lehessen, ha az éjjel felsír.

Ez a modern változat használható bölcsőnek, hintaként és hordozható gyermekágyként, felnőtt ágy mellé, vagy akár a felnőtt ágyba is el lehet helyezni, húzhatjuk, vonhatjuk, tolhatjuk is akár.

Források: 

• Bodnár Zsuzsanna: „Ringass még…”. Díszített bölcsők Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből (Eger, 2006)

• Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

• Vas-megye népművészete (1996);

• Képek: https://famuves.blog.hu/; https://www.superbebe.org/;