Hokedli (négylábú, karfa nélküli fiókos szék);

Orendt Mihály Bihar-kutató

A hokedli egy négylábú, karfa nélküli, áthidalókkal ellátott fiókos szék. Stabil ülőkéjének közepén egy hosszúkás perselynyílás alakú rés található az végett, hogy alkalmas legyen befogadni a belé dugott újakat, mellyel odébb lehet lódítani, ha éppen útban lenne.

A szék lábait négy vastag léc köti össze, hogy ráülve kényelmesen felrakhassuk rá saját lábainkat. Mivel a hokedlinek karfája nincs, ezért teljesen mindegy, hogy melyik irányból közelítjük azt meg, máris leülhettünk rá. Ezt követően bármelyik irányba is szeretnénk fordulni, csak odébb kell csúsznunk egy kicsit és máris a kívánt irányba nézhetünk.

No, persze ez nem teljesen igaz, hisz a legtöbb hokedlinek azért meg van szabva az eleje és a hátulja. Hogy most ezek után miért kötöm az ebet a karóhoz? Rendkívül egyszerű. Az ugyanis az eleje, amelyiken az ülőke alatt található aprócska fogantyú található. Ennek a fogantyúnak a segítségével egy fiókot tudunk az ülőke alól kihúzni.

Ebben a fiókban aztán tarthat az ember bármit, amire éppen szüksége van. A fiókos hokedli gyermekkoromban a legelterjedtebb karfa nélküli négylábú szék volt. Mindazonáltal ismertem és használtam olyat is, melynek nem kihúzós fiókja volt, hanem magát az ülőkét kellett megemelni ahhoz, hogy felfedjük az ülőke alatt található rejtett fiók tartalmát.

Hogy honnan tudtam melyik oldalon kell megemelni az ülőkét? Ez is roppant egyszerű, ott ahol a fiókfogantyút találtam. Természetesen csakis díszítőelemként volt felfogatva és nem azért, hogy ráncigáljuk. Az emelhető ülőkés hokedlibe az a bizonyos hosszúkás perselynyílás nem volt belevágva, így azt sokkal óvatosabban kellett megfogni, majd arrébb tenni két kézzel, mint lefixált változatát.

Gyermekkorom igen szeretett bútordarabjáról beszélünk, ugyanis, ha konyhaasztalhoz kellett ülnöm szék gyanánt használtam, de mivel a magamfajta apró lurkó későn szeretett reggelizni, ezért gyakran használtam a hokedlit asztal gyanánt is. Ilyenkor nagymamám egy kockás abrosszal leterítette, rápakolta a tejeskávét, kenyeret, rántottát stb. és utasított hogy hozzam a sámlit és üljek a hevenyészett asztal mellé. Ez általában akkor történt, ha mások már ettek, én viszont még nem reggeliztem. 

Amennyire visszaemlékszem a nagyszüleim hokedlijei alacsonyabbak voltak valamivel, mint a karosszékek, éppen ezért szerettem felmászni rájuk, főképpen akkor, amikor rám jött a kutathatnék a sarokban található almárium kincsei között.

A hokedlivel mászás közben természetesen gyakran fel is borultam, ilyenkor a fiók és annak tartalma (cipőtisztító szerek, kefék stb.) mind-mind szanaszét hullottak és bosszúságomra össze kellett azokat szednem, majd aprólékosan visszahelyezni őket a helyükre.

Mint a sámedlit, úgy a hokedlit is elkezdték ismét gyártani. Remélhetőleg még sok-sok ehhez hasonló könnyű fából készült régi bútordarab menekül meg az elfeledés kényszeréből. 

Hokedli 
felnyitható ülőkével

Fotók forrása: http://www.emberbarat.hu/;