2019. november 2., szombat

Sámli, sámedli (deszkalábas kisszék, gyalogszék);

Orendt Mihály Bihar-kutató
A 14-15. század fordulóján a zsámolyok a hazai latinul tanuló diákok előtt már igencsak ismertek voltak. 
A szalonok dicső hölgyei formás lábaik pihentetésére, míg a gavallér ifjak a hölgyek lábai előtt történő ücsörgésre használják ezeket az alkalmatosságokat. Igazából viszont lényegében csak a 19. század végétől, vagy inkább a 20. század elejétől kapnak nagyobb helyet és teret a köznép lakásaiban, igaz már jóval egyszerűbb formában. 
Ezeken a deszkalábas kisszékeken, vagy ahogy még nevezik őket gyalogszékeken (elterjedtebb nevük a sváb eredetű sámli-, vagy sámedlipihentetik   a vidéki asszonyok újabban lábaikat, főleg olyan időszakokban, amikor szoptatnak, vagy varrnak, vagy éppen csak egyszerűen kézimunkáznak, elütve a hideg téli napok egyhangúságát. Ugyanakkor a városi, de inkább a gazdagabb réteg hölgyei a korábbi évszázadokból jól ismert párnázott zsámolyokon teszik ugyanezt.
A deszkalábas kisszékek a konyhák (különösen a lakókonyhák) elengedhetetlen bútordarabjaivá válnak az idők folyamán. Megtalálhatóak lesznek ugyanakkor a falusi házakban, de akár a szegényebb városi lakásokban is, itt főképpen a cselédség használatában. 
A legkisebb méretű ülőalkalmatosságoknak felelnek meg és akár több is készülhet belőlük egy háztartáson belül. A gyermekek előszeretettel használják, és - a közepén kialakított résen keresztül megmarkolva azokat - hurcolják ide-oda akár lakáson belül is.
A zoknik, majd lábbelik felhúzása, tisztítása, befűzése, télen kapcák zoknira történő feltekerése stb. céljából a legkedvezőbb ülőalkalmatossággá válik hamarosan. Általában könnyű, puhafából készítik, hogy cipelésük (főleg gyerekek és terhes nők számára) ne okozzon megerőltetést.
 Úgy tűnik, hogy ezek a kisméretű bútordarabok ismét kezdenek megjelenni a bútorpiacon. Ismét vissza fognak térni  a lakásokba, hisz praktikusságuk és egyszerűségük vitathatatlan.

Zsámoly


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése